02x02

Rick szemszöge

Már több éjszakán és nappalon át kerestük Sophiát, de semmi eredmény nem volt.
Hallottátok ezt?-kérdeztem.
-Igen, valaki lőtt egyet.
-Ki volt az? Közülünk valaki?
-Nem. Mindenki itt van.
-Akkor nem vagyunk egyedül.
-Várjatok! Hol van Carl?
Lori! Hol van Carl?
-Nem tudom Rick az előbb még itt volt.
-Carl!
-Carl!-kiabálta mindenki a nevét, ami nem volt szerencsés mivel sok járkálót csaltunk magunkhoz.
-Nézd Rick, ott van valaki!
-Igen, látom. Menjünk oda.
Odamentünk. Egy vadászt láttunk, és egy lelőtt szarvast. Majd megláttuk, hogy Carl is ott feküdt. Nagyon ideges lettem.
Mit tett maga?
-Én..én nem tudom, nem láttam a fiút. Én csak azt a szarvast akartam, hogy legyen vacsoránk.
Nem messze van itt egy farm. Ott él egy család. Az apuka egy orvos. Biztos tud tenni valamit a fiáért.
-Jó. Menjünk.-mondtam idegesen dühvel tele.
Elérkeztünk a farmhoz, reménykedve, hogy az az orvos tud tenni valamit.
-Szia Otis! Kik ezek?-mondta a farmon élő fiatal nő.
-Rick vagyok. Ez a barom lelőtte a fiamat. Azt mondta, hogy él itt valaki aki orvos.
-Ne beszéljen így róla. Mindjárt hívom apát, ő orvos.
-Hagyd Maggie majd én lehívom.-mondta a vadász.
-Igen itt vagyok. Mi történt?
-Uram. Rick vagyok és ez a Otis meglőtte a fiam.
-Jöjjön gyorsan. Fektessük le erre az ágyra.
-Jól van.
-Maggie légyszíves hozz egy pohár vizet és egy nedves törölközőt.
-Oké, apa.
-Uram!
-Szólítson Hershelnek.
-Hershel. Ugye megtudja menteni a fiam?
-Bízzunk benne. Mindent megteszek.
-Beth! Kicsim, kérlek hozz antibiotikumot.
-Már is.
-Apa!Apa itt nincs antibiotikum.
-Akkor nézd meg a konyhaszekrényben!
-....Itt sincs.
-Most mit tegyünk?-kérdeztem.
-Elmegyek a városba gyógyszerért. -mondta Otis.
-Én  is megyek.Nem bízok meg benne.Na induljunk.
-Szóval Hershel. Maga orvos, és milyen területen?
-Igazából állatorvos vagyok.

02x01

Rick szemszöge

Már napok óta úton vagyunk és nem találunk biztos helyet, nagyon elfáradtunk. Nem tudjuk meddig bírjuk. Nem aludtunk semmit. A gyerekek sem bírják. Muszáj lesz megállnunk.
-Rick kifogyott a benzin.-mondta Dale
-Micsoda? Teljesen tele töltöttük mielőtt eljöttünk.
-Nagyon hosszú utat tettünk meg. Nem csodálom.
-Nézzük meg a kocsikba. A főúton vagyunk csak van valahol egy kis plusz benzin.
Gyerekek maradjatok itt. Ne mozduljatok meg és zárkózzatok be. -mondtam Carlnak és Sophiának.
Mi elmegyünk keresni ételt, gyógyszert és benzint.
-Jól van apu.
-Sziasztok!
Mind elmentünk nem tudom jó ötlet volt-e a két kis gyermeket otthagyni.

Carl szemszöge

-Na Sophia mit csináljunk. Van valami játékod?
-Carl én nagyon félek. Nincs itt anyu és apa is meghalt. Nem akarok meghalni.
-Sophia nem fogsz meghalni. Te se és az anyukád Carol sem.
-Carl! Hallottad ezt?
-Mit?
-Itt vannak.
-Még csak most mentek el. Ezek nem apuék lesznek.
Megyek megnézem
-Carl vigyázz magadra.
-Oké.
Kimentem Dale lakókocsijából, majd körülnéztem. Rengeteg járkáló volt. Elkezdtem lelőni őket. majd bebújtam egy kocsi alá. Megláttam, hogy Sophia utánam jött.
Sophia bújj be a kocsi alá!
-Carl most mit tegyünk?Nézd ott van anya és Lori!
-Mit keresnek itt? Anyu!
-Kisfiam tssh...!! Ne beszélj!
-Sophia hova mész?
Sophia elment valahova.

Rick szemszöge

Azt nézzétek menjünk gyorsan!-megláttam, hogy a lakókocsit körbevették a járkálók.
Ott megy Sophia utána megyek.
-Mi segítünk Lorinak, Carolnak és Carlnak
-Úgy legyen.  Sophia után szaladtam
-Rick te mit csinálsz itt?
-Segítek neked. Nézd ott egy kis búvóhely oda menj be. Mindjárt visszajövök érted. Ne mozdulj el onnan.
Elmentem a többieknek segíteni miután biztonságba helyeztem a kislányt.
Jól vagytok?-kérdeztem.
-Mi már jól vagyunk.
-Rick! Hol van Sophia??
-Nyugodj meg Carol biztonságba helyeztem. Arra kell tovább haladnunk. Ott nincs sok járkáló.
-Menjünk gyorsan a kicsikémhez.-mondta Carol.
És odamentünk.
-Ez Sophia plüssmacija.-mondta Carol.
Ott hevert a földön az a kis játék. Tudtam, hogy történt valami, mivel amikor bement a kis lyukba Sophia még ott volt nála az a maci.
Odaértünk a folyóparthoz az odúhoz. Sophia itt vagyunk.
Megnéztem. Sophia eltűnt.

6. rész (évadzáró)

Rick szemszöge:

Elindultunk a városba Merleért. Daryl nagyon ideges volt.
Nézd Daryl, nem akartam semmi rosszat.
-Ne, kérlek hagyd abba. Nem vagyok kíváncsi rád.- lehajtottam a fejem, nem mondtam semmit.
-Ott a parkolóház! -mutatta Glenn és felmentünk.
-Ennek a tetejére kötöztétek ki?-kérdezte Daryl
-Igen.-válaszolta Glenn.
-Ti normálisak vagytok.? Simán feltudnak menni a járkálók és a bátyám még csak védekezni se tud ellenük.
-Beláncoltuk a bejáratokat. Nyugodj meg.-mondtam.
-Jó.-válaszolta sóhajtva.
Mire felértünk már késő volt. Tele volt a tető járkálókkal. A bejáratokon pedig már nem volt lánc.
-Azt nézzétek!-mutatott Glenn a cső felé.
-Mi az a ....Rohadt életbe az Merle levágott keze. Édes Istenkém. Mit tettetek?
-Ez hogy történhetett?Mindent beláncoltunk.-elgondolkoztam.
-Most már nincs mit tenni, menjünk vissza.-mondta Glenn.
-Merle kemény gyerek. Biztos életben van.-mondta Shane.
-Menjünk, szerintem is vissza.-Tette hozzá.
-Jó menjünk.-mondta Daryl is.
És elindultunk.
Elérkeztünk a táborhoz és láttuk, hogy valami nincs rendben. 
Lori mi történt?-kérdeztem a feleségemtől.
-Egyszer csak.....egyszer csak jöttek és...és megtámadtak.-mondta sokkosan Lori.
-Mindenki jól van?-kérdezte Sean.
-Sophia? Carol? Carl? Andrea? Amy? Jimmy? Dale?.....-sorolta a neveket Sean.
-Andrea? Andrea jól vagy?- közelített felém sírva Andrea és kérdeztem tőle.
-Amy...Amyt megharapták és meg kellett ölnöm.
-Nem. Te már nem Amyt ölted meg, hanem egy járkálót.
-Ő a testvérem volt.
-Amy drága Amy. tudnod kell, hogy szerettelek.-mondta Amy testénél Daryl.
-El kell mennünk innen.-mondta Dale
Igen menjünk. És elindultunk. Hosszú utat kellett megtennünk, mire találtunk egy normális helyet mire biztonságban lehetünk. Egy labor előtt álltunk. Kiderült lakik ott valaki. Egy ember . Nagyon nehezen, de beengedett minket. Egy lifttel felmentünk a második szintre. Majd elmesélte nekem, hogy a járvány ellenszerét próbálja feltalálni, eddig kevés eredménnyel. Majd azt is elmondta, hogy egy hónapot adott magának amit első hallásra nem értettem. Még egyszer elmagyarázta.
-Beállítottam egy bombát. Ha egy hónap alatt feltalálom az ellenszert akkor megállítom, viszont ha nem akkor meghalok.
-Mikor telik le az egy hónap?-kérdeztem.
-Hajnalban 6 órakor.
-El kell mennünk innen.
-Nem tudnak. Ezen az ajtón csak belépni lehet. Kifelé nem lehet kinyitni. 
-Ne szórakozzon velem!!!!-mondtam.
Van nálam egy gránát azzal talán ki lehet robbantani. Srácok gyertek! Elindultunk gyorsan, mivel már hajnali 4 óra is elmúlt. 
-Én itt maradok!- mondta Jacqui.
-Miért maradnál itt? Ha itt maradsz meghalsz!-kérdezte Lori.
-Pont ezért. Én már nem bírom ezt a stresszt. -válaszolta a nő.
Srácok indulnunk kell. Viszlát Jacqui.
Ledobtam a bombát az ablakhoz, majd kiáltottam, hogy mindenki fedezékbe. Már csak abban kellett reménykednem, hogy sikerülni fog kirobbantani az ablakot.
Sikerült. 

5.rész

Rick szemszöge

Amyvel elbeszélgettük az időt és kijöttek.
-Elvoltatok?-kérdezte Andrea.
-Igen jól elvoltunk.-válaszolta Amy.
Út közben jól elbeszélgettem a srácokkal és hamar odaértünk a táborhoz. Eléggé izgultam, hogy hátha Sean az a Sean aki a legjobb barátom.
Glenn, Amy és Andrea kiszállt a kocsiból de én továbbra is csak bent ültem. Nem álltam készen az újabb csalódásra. Inkább vártam........
Megpillantottam Shanet és odaszaladtam hozzá...
Shane, barátom!! Megöleltem. Nagyon meglepődött, ahogy én is. El sem hittem, hogy újra látom.
-Rick! Barátom, hogy kerültél ide? 
-Találkoztam a srácokkal a belvárosban és befogadtak.
-Apa? Anya ott van Apa! Apa! Apa!-kiabálást hallottam.
És megpillantottam a kisfiamat Carlt és a feleségemet Lorit.
Odaszaladtak hozzám és jól megölelgettem és megpuszilgattam őket. Hosszasan elbeszélgettünk, elmeséltem mi történt, ők is elmesélték velük mi történt.
Majd lementem a tábor melletti kiserdőbe.
Ott jött egy járkáló. Már a fegyveremet tartottam a feje felé, de valaki hátulról íjpuskával megelőzött. 
-Merle? Hol van Merle?
-Öhmm... Daryl van egy kis gond, a lényeg, hogy ott kellett hagynunk.
-Micsoda? Ez a kis rendőr volt, igaz?
-Igen én voltam. 
-Menjünk el érte! Most....
-Jól van menjünk.

Lori szemszöge 

Vigyázzatok magatokra!-mondtam Darylnek, Glennnek, Ricknek és Shanenek.
Majd felmentem a dombra. 
Te meg mit csinálsz?- kérdeztem Jimtől.
Minek ásol gödröket?
-Nem tudom.- válaszolta
-Biztos napszúrást kaptál... gyere lekísérlek. Pihenj egy kicsit.
-Még befejezem ezeket.
-Jó, jó de csak gyorsan.
Lementem Carlhoz. 
-Anyu mi ez a hang? 
-Micsoda kicsim én nem hallok semmit.
-Amy! Gyere egy kicsit!-szólt Andrea Amynek.
-Jól van megyek már!
-Carl jó vagy ? -kérdeztem aggódva a kisfiamtól, mert eléggé sápadt lett.
-Nem tudom anyu, valamit esküszöm hallottam.
-Kisfiam nyugodj meg, csak fel vagy egy kicsit pörögve.
Andrea, odaadtad Amynek a nyakláncot?
-Igen nagyon örült neki
-Lori! Kérlek gyere ide !-kiabált a gödröt ásó fiú.
-Eszembe jutott miért ástam a gödröket..
-Na és miért?-kérdeztem
-A holttesteiknek.
-Andrea!Andrea!Anya!Anya!-kiabált Amy és Carl , majd megláttam a járkálókat.
Kiirtottuk a zombikat de már késő volt. Amyt megharapták.

4. rész

Rick szemszöge

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. 
-Rick, mi történt a derekaddal?-kérdezte Andrea.
-A barátommal Shane-nel és pár munkatársunkkal próbáltunk elkapni egy száguldozót, a defekt nem segített és volt fegyvere. Röviden ennyi.
-És hogy boldogultál egyedül? Kemény helyzet, igaz? Nem lehet könnyű, bár te rendőr vagy? Tegezhetlek igaz?
-Persze, tegezhetsz. Hát nem volt túl könnyű, de szerencsére csak egy fél napot kellett egyedül lennem, mivel jött Glenn.
-Gratulálok Glenn!- mondta Andrea az ázsiai fiúnak.
-Tudom, egy médium vagyok-válaszolta nevetve Glenn.
Félek, hogy nem találom meg a családomat.-gondoltam.
Nektek még életben vannak a családjaitok?  
Glenn?
-Nekem senkim sincs, teljesen egyedül vagyok. De nem vagyok boldogtalan, mivel új családra leltem a táborunkban.
-És Andrea, Amy? Veletek mi újság?
-Hát mi egymásnak vagyunk. Van egy férfi a táborunkba Dale akit apánkként szeretüknk. Igaz Amy?
-Pontosan.
-Glenn állj meg itt! Kérlek.....
-Oké.
-Glenn kiszállnál egy kicsit a kocsiból. Bocsi srácok, hogy itt hagyunk, de ez a kettőnk ügye.- mondta Andrea és besétáltak egy üzletbe.
-Ők együtt vannak?
-Nem, nem járnak, ha arra gondolsz.... Andreának Shane tetszik.
-Shane?
-Igen. A táborunkban él kb- olyan 1-2 hónapja. Ő is rendőr. - mondta Amy.
Nem hittem a fülemnek, lehet, hogy Shane életben van? Ha igen majd együtt megkeressük Lorit és Carlt. De elég valószínűtlennek tűnik, hogy pont abba a táborba csatlakozok, ahol Shane van.
-És ti mióta éltek ebben a ,,táborban''?
-Mi már a kezdetektől együtt vagyunk. Dale, Andrea és én kerestük meg ezeket az embereket, hogy minél többen legyünk, és erősebbek legyünk. Először Glenn-t találtuk meg.
 Mi lesz Merle-el?
-Még nem tudom, de megérdemli a szenvedést a kis köcsög.
-Érte nem aggódom, csak az öccse Daryl miatt. Nagyon szeretem és ő is elég kemény, nem fogja szó nélkül hagyni.
 -Akkor itt komoly kapcsolatok alakultak ki, ha jól értelmezem.
-Daryl nem szeret engem, a szerelmem csak plátói.

3.rész

Rick szemszöge

Sikerült ellöknöm a járkálót.
Glenn kocsija felé tartunk. Nagyon veszélyesek?
-A járkálók? Igen.
-Mit csinálnak velünk?
-Ezek húsra vadásznak. Semmi érzés nincs bennük csak az evésre való kényszer. Mindent túl élnek, semmi sem akadályozza meg őket, ha levágod a kezüket túlélik, ha levágod a fejüket túlélik, egyetlen akadály van ellenük.
-Micsoda?
-A fejükbe egy golyó....Ó a rohadt életbe is mennyien vannak. Megéreztek minket.
-Most mit csináljunk? -kérdeztem Glenn-től.
Glenn kocsiját körbevették.
-Kenjük magunkra a szagukat.
-Te meg miről beszélsz?
-Leszúrunk egyet-kettőt és a cafataikkal bekenjük magunkat.
-Ez működhet?-kérdeztem.
-Hát reménykedjünk benne, még nem próbáltam.-mondta Glenn.
Magunkra kentük a járkálók darabjait és elindultunk egy pár méterre lévő parkolóházhoz.
-Tsssshh!........hallod te is? Dörög az ég?
-Igen.
Elkezdett esni az eső. Egymásra néztünk Glennel, majd futni kezdtünk. A probléma ott kezdődött. hogy a járkálók futottak utánunk. Odaértünk a parkolóházhoz, ahol néhányan már vártak minket Glenn táborából.
-Glenn kit hoztál magaddal? Ugye egészséges?-kérdezte egy fiatal nő.
-Igen. Ő Rick. A belvárosban találtam rá, ahol egyedül szerencsétlenkedett....bocsi Rick.
-Igaz. Sziasztok Rick vagyok és a családomat keresem, eddig egy kórházban feküdtem kómában.
-Szia Rick!Én Andrea vagyok, ő itt Amy a húgom és ő aki ott van az Merle nagyon utálatos egy teremtmény, de jó katona.Meg lehet szokni.
-Odamegyek bemutatkozok neki.
Hey, Merle! Rick vagyok!
-Na mi az zsarukám? Nem ismersz meg?-kérdezte.
Két éve volt egy bűnöző aki mindig csak provokálta a rendőröket, főleg engem. A családommal fenyegetett. Áthelyezték más országba egy neves börtönbe. Azt gondoltam soha többet nem látom viszont. Most itt van és Merle az.
-Él még a kis családod? Úgy látom egyedül vagy. Gondoltam, hogy egy ilyen ember családja csak gyenge lehet mint TE. Ilyen katasztrófát csak olyanok élik túl mint amilyen én vagyok nem olyanok mint te, vagy itt bárki más.
-Merle-szólította fel Glenn.
-Hagyjad Glenn, nem éri meg. Egy kicsit megleckéztetem és újra normális lesz.
-Engem megleckéztetni?Chh...nyomorult.-mondta a kis barátom. Majd meglökött. Én visszalöktem. Majd ez a lökdösődés verekedésbe torkolt át. Elővettem a bilincsem és egy csőhöz láncoltam Merle kezét.
Majd holnap visszajövünk érte. Most menjünk, még mielőtt meghalmoznak a járkálók.
-Idejött és már parancsolgat.-súgta Amy Andreának.
-Ezek a rendőrök ugyanolyanok.....de legalább helyesek.-felelte Andrea a húgának
-Mivel megyünk?-kérdeztem.
-Itt áll a hátsó bejáratnál egy kisteherautó azzal megyünk-mondta Glenn.

2.rész

pár hónappal később...

Rick szemszöge

Mi történt velem? Hol vagyok? - kérdeztem, de senki sem volt sehol.
A hely egy kórházi szobára hasonlított leginkább. Nagy zajra lettem figyelmes. Több ember futását hallottam, egy nagy seregre hasonlított, ezért lecsuktam a szemem nehogy megöljenek, vagy valami ilyesmi. Benyitottak, de szerintem azt hitték meghaltam. Nem tudtam foglalkozni semmivel, csak arra tudtam gondolni, hogy hol lehet Lori és Carl, na meg persze Shane. Megvártam míg a katona féleségek elhagyták a kórházat, majd felvettem a rendőri egyenruhám, mivel más ruhám nem volt ott és ebbe a hálóing szerű cuccba ki nem mozdultam volna. Kiléptem az ajtón és abnormális embereket láttam. Sántítva mentek és harapás volt rajtuk. Zombikra hasonlítottak.Nagy ívben elkerültem ezeket a ,, járkálókat''. Járkálók...hmm.. ez egy jó név, legyen ezeknek a fura lényeknek a neve járkálók, persze remélem, hogy csak a kórházban látni ilyeneket. Kiléptem a főbejáraton és hatalmas területen letakart testeket láttam. Odamentem a széléhez és felhajtottam. Járkálók voltak a fejükben egy golyóval. Több száz ilyen test volt ott. Egy kicsit beparáztam, ilyen horror feeling-ű volt. Azt gondoltam, hogy csak egy álom, egy hosszú ideig tartó álom. A probléma csak az volt, hogy egyre több lényt láttam és már nem lehetek sehol biztonságban. Eljutottam egy farmhoz. Itt egy ló.
-Szia lovacska.
Szegény teljesen magányosan volt ott, ezért magammal vittem ez közös érdek volt. Csak az érdekelt, hogy megtaláljam a családomat. 
Lóháton érkeztem a belvárosba, ahol még több zombi volt.
-Héé!!! Maga ember?-
Biztos csak képzelődöm.
-Ember lóháton!! Figyeljen már ide itt vagyok fent!
Felnéztem és a tetőn egy kínai fiút láttam
Maga egy kínai ember vagy egy kínai zombi aki tud beszélni?
-Egy vietnami ember vagyok aki tud beszélni.
-El sem hiszem, hogy embert látok...-mondtam.
-Mi történt itt?
-Jöjjön fel és mindent elmesélek... itt van jobb oldalon egy létra.
-Jól van. És a lovat hova tegyem?
-Tegye a két fal közé. Reméljük biztonságban ott marad.
Na szóval itt egyik napról a másikra történtek a dolgok. Valami járvány lehet. És egyre több járkáló van.
-Maga is járkálóknak nevezi őket?
-Igen. És tegezzen nyugodtan. Egyébként Glenn Rhee vagyok.
-Rick Grimes.
-Egyedül van vagy táborba?
-Egyedül, emlékeim szerint pár hónapja meglőttek és kómában voltam. Arra keltem fel, hogy a katonák irtják ki a zombikat. És te Glenn?
-Én már a kezdetektől élem a napjaimat. Pár hete csatlakoztam egy táborhoz. Kb. olyan 10-en lehetünk. Van pár egészen kis gyermek is, akiknek a napjai nagyon nehezek, teljesen sokkosak.
-Megértem.
-Csatlakozik hozzánk?
-Persze, örömmel.-gondoltam, hogy amíg erőt kapok a családom megkereséséhez, addig ott biztonságban lehetek.
-Látom maga rendőr...
-Igen az volnék.
-Zavarná, ha elvinnék egy kocsit?
-Ilyen körülmények között nem.
-No indulhatunk?
-Igen, megnézem a lovat.
Mentem le a lépcsőn de a ló nem volt ott ahol kikötöttem. Édes istenem.......Láttam, ahogy a járkálók megeszik a ló belsőségeit.
-Jöjjön vissza mert jönnek!!
-Mentem vissza a létrára de az egyik elkapta a lábam.

1. rész

Shane szemszöge

Fiúk!!!Hívjátok a mentőket!! Gyorsan!! Te meg hívd fel a főnököt!- mutattam rá az egyik munkatársunkra. 
Én felhívom Lorit, hogy mondjam el neki?- tettem fel magamnak a kérdést. 

Soha nem voltam ilyen helyzetbe. Elővettem Rick telefonját, mivel nekem nem vette fel Lori a telefont.

-Halló szerelmem, mi újság szüneten vagy ?- kérdezte semmit sem sejtve Lori a telefonban.

-Lori, Shane vagyok Ri....

-Mit akarsz Shane? - szakított félbe Lori.

-Lori nagyon rossz hírem van..

-Mi az mi történt? Rick hol van?

-Lori, Ricket meglőtték.

-Micsoda? Shane ez, hogy történhetett? Istenem.....Hol van most,oda kell mennem?!- kérdezte Lori idegesen.

-Most viszi be a mentő a városi kórházba. Lori! Elmegyek érted. 

-Ne, Shane már így is túl sokat tettél értem...-mondta Lori az ügyünkre célozva. 

-Akkor elmegyek Carlért, Lori hagy segítsek valamiben, tudod mennyire szeret a kis srác!

-Jól van, oké, de nagyon vigyázz rá, tudod milyen érzékeny.

-Oké.-telefonálás közben szálltam be a kocsiba.

Hogy mondjam el szegény kisfiúnak?-tettem fel magamnak milliószor a kérdést.

Nem értem, hogy történhetett ez Rickkel. A legjobb rendőr akit valaha is ismertem.  Úton Carl iskolája felé azon törtem a fejem,hogy Rick, hogy érezhette meg ezt a szörnyűséget. Elérkeztem az iskolába. Megláttam egy dolgozót.

-Elnézést, kérem!-kiáltottam a nőnek.

-Igen,Uram?

-Carl Grimes osztályát keresem.

-Haladjon egyenesen ezen a folyosón majd a folyosó végén jobbra, és ott balra találja a 18. termet.

-Rendben, köszönöm.

-Igazán nincs mit.

-Haladtam a folyosón és elképzeltem Carl arcát.

A 18. termet mondta? Nem is tudom... mindegy. Beléptem a terembe,és kihívtam a kisfiú osztályfőnökét.

-Igen Shane miben segíthetek?

-Elszeretném kérni Carlt. Az édesapja Rick kórházba került. Bejelentettek egy száguldozót és nem tudtuk, hogy van nála fegyver és....-elsírtam magam.

-Nyugodjon meg kérem!-mondta nekem, de nem tudtam megnyugodni

-Kihívom Carlt

-Köszönöm.

-Carl! Shane bácsi elvisz téged.

-Mi? Miért tanárnő?-meghallottam Carl hangját és még jobban megfájdult a szívem.

-Majd ő elmondja neked.

-Rendben.Viszlát tanárnő, sziasztok!-köszönt el Carl.

-Szia Shane! Mi történt? Hova megyünk?-kérdezte boldogan.

-Shane te sírtál?

-Igen Carl. Apukáddal történt valami. Meglőtték és kórházba került.

-Shane, miket beszélsz? Apuval?

-Sajnálom fiam.

Elindultunk. Carl nem tudta abbahagyni a sírást, ahogyan én sem.

Odaértünk. Carl odaszaladt Lorihoz. 

-Szia Carl!-mondta pityeregve a kisfiának.

-Shane!

-Szia Lori! Mi van Rickkel? 

-Most műtik. Már túl van a nehezén, de nem reagál semmire.-mondta

Rick  nagyon erős ember, mindent kibír, túl lesz rajta -ezekkel a szavakkal biztattam magam.

Prológus

Rick szemszöge:

Egy átlagos műszaki nap

Reggel a feleségem Lori által készített reggeli illatára keltem fel.

-Jó reggelt életem - súgtam a fülébe.

-Szép napot szerelmem - válaszolta bájosan.

-Mit csináltál?

-A kedvencedet.

-Csak nem palacsintát?

-De igen.

-Carl felébredt már?

-Igen, már elment iskolába.

-Pedig odaakartam adni neki a járőr kalapot amire úgy vágyott.

-Ráér majd este.-mondta Lori, de valahogy úgy éreztem, hogy nagyon sok ideig nem fogok találkozni velük.

-Na most már indulj el, nehogy elkéss.

- Már indulok.

-Vigyázz magadra kedvesem 

-Te is, csók.

Ma valahogy mindent másnak éreztem mintha valami történne a levegőben. Nincs életkedvem, pedig imádom a munkámat. Beültem a járőr kocsiba és már hívtak is egy ügyhöz az egyik főútra. 

-Rick Grimes a főútra, ismétlem Rick Grimes a főútra, veszélyes száguldozó a főúton, Shane Walsh már a helyszínen van. 

-Vettem.

Shane a legjobb barátom és már évek óta együtt dolgozunk, de még közös ügyünk nem volt. Odaértem a helyszínre. 
Shane! Shane! -kiabáltam

- Itt vagyok Rick, mi a helyzet?- jött fel a domboldalról.

- Semmi különös, mit kell megoldanunk?

- A számításaim szerint hamarosan ideér a pasas, már kitettem a a defektet okozó felszerelés. A kocsikkal sorfalat állítunk majd azok mögött fegyverrel elbújunk.

- Értem.

- Lorival és Carllal miújság?

- Carl elment iskolába, de úgy érzem valami baj fog történni. Nem tudom vele vagy velem, de nagyon rossz előérzetem van.

- Nyugodj meg Rick. Carl nagyfiú mindent megtud oldani. Te pedig nagyon gyakorlott rendőr vagy, nem eshet bajod.

- Tudom. Csak mindig én viszem Carlt iskolába és ez elég, hogy is mondjam fura...

- Rick!.. Carl már nem ötéves. El talál az iskoláig.

- Tudom,tudom .. azt nézd! Ott jön az emberünk.

-Fiúk felkészülni!

- Shane ez nagyon gyorsan jön a defekt nem fogja megállítani, nekünk fog csapódni.

- Srácok hátra!Igaza van Rick-nek, belénk hajt.

- Mindenki hátra vonult, kivéve engem. Elgondolkoztam Carlon. Mikor magamhoz tértem már a pasi nagyon közel volt hozzám. Ott volt a kocsim pár méterre, oda akartam szaladni, mire a férfi elővette a fegyverét.

- Fegyvere van- kiáltott Shane.

- Ránéztem Shane-re és a férfi  derekamra lőtt.

Sean szemszöge: 

-Rick! Meglőtte Ricket! Édes Drága jó Istenem. Az én hibám. A férfit elkaptuk, de Ricket elvesztetteük.

Üdvözlet:)

Sziasztok!:) Ezt a blogot azért hoztam létre,hogy egy olyan blogot olvass ami a The Walking Dead-ről szól. Az első résztől megkezdve úgy haladok mint amit a sorozatban látsz néhány extrával. Lesznek különbségek, de ezért lesz eredeti az oldal. Így kezdésnek ennyire gondoltam. Iratkozz fel:))